Megjelent A magyar irodalom szolgálatában. Írások Pomogáts Béláról /Közdok Kiadó, Budapest/ című vaskos kötet, Beke György szerkesztésében. Pomogáts Béla tavaly októberben volt 70 éves, s a hű pályatárs, Beke György ebből az alkalomból gyűjtötte egybe a róla eddig megjelent írások java részét. Juhász Ferenc költő, „a haza közalkalmazottjának” nevezte Pomogáts Béla irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervező mindenest. Pomogáts Béla első könyve Kuncz Aladárról szóló monográfia volt. 2004-ig 66 önálló kötettel jelentkezett, ezenkívül 45 kiadvány szerkesztése, sajtó alá rendelése az ő nevéhez fűződik. Gyakorta beutazza a Kárpát-medencét Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytől Lendváig, Kassától Kolozsvárig, jelen van a szellemi élet fórumain. Pomogáts teljesítményének nem kis hányada erdélyi kötődésű: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája (1983), Jékely Zoltán. Monográfia (1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (1987), Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (1989), A romániai magyar irodalom (1991), Erdélyi tükör (1995), Épülő hidak (1998), Leletmentés (2000), Műhely Erdélyben (2001), „Transsylvan hősköltemény” (2001), Változó Erdély (2001), Erdély hűségében (2002), Villanófényben (2002), Kulcsok Erdélyhez (2003), Erdélyi tetőn (2004), Erdélyi autonómia – európai integráció (2004)… S mindehhez hozzátehetjük az általa tető alá hozott gyűjteményes köteteket, válogatásokat is, például ezeket: Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák (1973), Dsida Jenő: Út a Kálváriára (1985), Erdélyi magyar olvasókönyv (1989), Nyirő József: Leánykérés a havason (1989), Erdély jelene és jövője (Beke Györggyel; 1991), Sütő András: Mese és reménység (1991), Erdélyi városképek (1994), Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő (1998), Áprily Lajos emlékezete. A kor falára (2002), Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei (2002), Jelszó és mítosz (2003), Vajúdó idők küszöbén. Erdélyi magyar írók történelmi elbeszélései (2004)… Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla tudatosította, hogy az egyetemes magyar irodalomnak nincsenek, nem lehetnek trianoni határai. /Nagy Pál: Méltó köszöntés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./
2006. november 14.
A hét végén véget ért a XII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Hétezernyi cím és 37 kiadó várta az érdeklődőket, a megjelent szerzőkkel együtt. Bemutatkozott a Komp Press, a Korunk, a Mentor, a Pallas Akadémia, a Polis, a Közdok, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, a Koinónia és több magyarországi kiadó. /Nagy Botond: Könyvhéti összefoglaló. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./ A könyvvásáron több mint negyven kiadó és könyvkereskedő volt jelen. /Antal Ildikó: Vásárra vitték könyveiket. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./
2007. február 16.
Jó pár éve nem voltak annyian marosvásárhelyi könyvbemutatón, mint február 14-én a Kultúrpalotában. A budapesti Közdok Kiadó két új, marosvásárhelyi kötődésű kötetének bemutatóján számos érdeklődő állva hallgatta végig a rendezvényen elhangzottakat. A bemutatott könyvek két marosvásárhelyi képzőművészről szólnak – Hunyadi László szobrászművész életpályáját Nagy Miklós Kund szerkesztette kötetbe Hunyadi László művészete címen, míg a másik kötet Novák József „címerművész” munkáit tartalmazza. Nagy Zoltán, a Közdok Kiadó igazgatója kifejtette, évek óta azon fáradoznak, hogy mindent megtegyenek a határon túli magyarságért, ezért hozták létre a kiadót és a budapesti Székely Házat is. – Semmi rokoni szál nem fűz Erdélyhez, de annál mélyebbek a lelki gyökerek – mondta az igazgató. Pál-Antal Sándor történész, főlevéltáros méltatta a Novák József munkáit tartalmazó kiadványt. A kötet címe – Üzenet Erdélyből – Novák József különböző kiállításainak címe volt. A kötet a művész heraldikai munkásságának gyűjteménye. A rendszerváltás után nekifoghatott az anyaggyűjtésnek. Erdély, majd Marosvásárhely címerével kezdte. Következtek a vármegyék és a nemesi családok címerei. Az eleddig utolsó, tavalyi vásárhelyi kiállításán már címerrajz-sorozatát mutatta be. /Nagy Botond: A művész most Erdélyből üzen... = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./
2007. szeptember 11.
A Hunyadi László marosvásárhelyi szobrász művészetéről megjelent könyvet, Nagy Miklós Kund és Tarjányi József kötetét szeptember 13-án Kiskunfélegyházán is bemutatják. Hunyadi Lászlót az alföldi városban ottani Petőfi- és Szent István-szobra révén sokan ismerik, a budapesti Közdok Kiadónál közzétett monográfiájának szerzői munkásságát méltatják a félegyházi közönség előtt. Szeptember 16-án Fertőszéplakon is főszereplő lesz a szobrászművész. A helybeli műemlék templom falán felavatják Mindszenty József bíborosról készített domborművét. /Hunyadi László kettős rendezvénye. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./
2008. április 12.
Az egy éve eltávozott Beke György erdélyi és magyarországi folyóiratokban és újságokban megbúvó írásainak összegyűjtése és közzététele a jövő fontos feladatai közé tartozik. Megjelent Beke György emlékezete. Halálának első évfordulójára szerkesztette: Pomogáts Béla /Közdok, Budapest, 2008/. Akik ebben a kötetben szerepelnek, úgy látják, Beke György érdemes arra, hogy alakját, műveit megőrizze az irodalom, a történelem, a nemzet emlékezete, hangsúlyozta a könyvben Pomogáts Béla. Beke György enciklopedikus hungarológiája közös kincse az egyetemes magyarságnak, írta Cseke Péter. /B. D. : Állócsillag Erdély egén. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./
2008. július 25.
Ha a riport, a szociográfia, egyszóval a tény- és valóságirodalom műfajai kerülnek szóba, akkor az első képviselők, megújítók között bukkan fel Beke György neve is. Beke György köteteinek sokasága szerepelt a jövő újságírói számára már-már kötelezőnek megjelölt bibliográfia-listán, talán ennek is köszönhető, hogy mindenki igyekezett megtalálni ezek között a saját régiójához kötődő, erről szóló leírást, és legalább azt elolvasni. Ezt követően pedig tanulni Beke Györgytől: szakmát, habitust, alázatot. Sokak életében jelentett követendő mintát, arra kitűnő példa a halálának első évfordulójára megjelentetett emlékkönyv /Beke György emlékezete – Halálának első évfordulóján. Közdok. Budapest, 2008./, amelyben pályatársak, barátok, tisztelők, tanítványok sokasága idézi fel Beke Györgyöt, az írót, a mestert, a barátot. Az emlékezők között van Fodor Sándor, Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Magyari Lajos, Nagy Pál, Cseke Péter, a kötet szerkesztője Pomogáts Béla. Sütő Andrást két, Beke Györgyhöz címzett levelével szintén jelen van a kiadványban. Többen is használták az „egyszemélyes intézmény” kifejezést, ezzel is jelezve, hogy Beke valami olyat tudott, amit sem előtte, sem utána nem tud már senki ugyanúgy művelni. S hogy a fiatalok sem vonták ki magukat a hatása alól, arra jó példa Iancu Laura visszaemlékezése. /S. B. Á. : Beke György emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./
2009. augusztus 15.
Borbély Bartis Júlia és Borbély Bartis Endre, Marosvásárhelyről tíz évvel ezelőtt Budapestre áttelepedett nyugdíjas jogász házaspár öt évet és a sírjukra szánt összeget fordították arra, hogy egy több mint hatszáz oldalas kötetben /Budapest – utcaneveiben mesélő történelem, Közdok Kft., Budapest/ Budapest teljes utcanévanyagából kiválogassák azokat, amelyek a trianoni békediktátum következményeként elcsatolt országrészek helynévanyagát őrzik – olvasható Metz Katalin, az ugyancsak Marosvásárhelyről áttelepedett újságíró-szerkesztőt írásában. (Magyar Hírlap) Budapest városatyái az 1920-as években úgy döntöttek, hogy utcanevekben örökítik meg az elcsatolt, valaha a történelmi Magyarországhoz tartozó települések, hegyek, folyók, neves személyiségek nevét, hogy ezek a magyar köztudat elemei maradhassanak, akkor még mit sem sejtve, hogy következhetnek olyan idők, amikor törvény által is büntethetőek lesznek a magyar helynevek használói. Ilyenkor érzékeli az elszakított országrészekben élő ember, hogy mégiscsak van anyaországa, mert ha az országvezetés meg is tagadja, el is taszítja magától, mint ahogyan ez megtörtént, mindig vannak Borbély–Bartisok, akik felvállalják ezt a szerepkört. /Sylvester Lajos: Utcanevekben mesélő történelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./
